Mutasd meg! Állatok világnapja október 4.

Mondd, szereted az állatokat?

A kutyát, macskát, csacsit, lovat,

s a madarakat: a verebeket,

rigót, galambot, pintyeket,

akik a Földön veled élnek,

s bundájuk, tolluk melegében

nekik is van szívük, csak éppen

nem beszélnek?

Mondd, szereted az állatokat,

s figyelted őket néhanap:

hogy mit csinálnak, hogyan élnek,

s a maguk nyelvén mit mesélnek,

vagy miről hallgatnak, mikor komor

csöndjükbe burkolódzva ülnek,

és titokzatos, hallgatag

külön világukba merülnek?

Én szeretem az állatokat.

Elnézem őket,

ha játszanak, alszanak, vagy tűnődnek

titkaikon és a világon.

Hidd meg, barátom,

nekik is vannak titkaik,

s csak annál nehezebb talán

számukra ez a sok talány,

mert nincsenek rá szavaik.

Tégy próbát, hisz ember vagy: értsd meg

a bennük szorongó miértet;

segíts nekik, mondd ki helyettük

azt, ami ott ködlik a testük

vaksi lelkében – vidd közelebb

az állatokhoz az embereket,

hogy megértsenek végre minket.

S mi is őket, kisebb testvéreinket!

Boldog állatok napját, a kis kedvenceinknek… 🙂

Mazsi a katasztrófa turista és Süti a főkapitány és a hiszti királylány

És akik, már nem lehetnek közöttünk:
A kakaós tekercset kedvelő Cicus, az őrző-védő, de érzékeny lelkű dobermann, (akit sajnos kidobtak, de mi befogadtuk) és örökké hálás volt ezért a Mollyka, a magát királylánynak képzelő Cilulilu, és a nagy dumás Pötyike a papagáj, akiket imádtunk, életünk részei voltak, szerettünk, és mindig is a szívünkbe maradnak. De sajnos már a mennyországból vigyáznak ránk. Itt vannak róluk is képek, bár ez papír alapú képről fényképeztem, nem igazán tökéletesek, de nem is ez a lényeg, hanem az, hogy ők a miénk voltak egy ideig…

Cicus

Mollyka – akit a lányom felöltöztetett gyerekkorában, és ő mindent hagyott. 🙂