A pókocska, a sznupis mamusz és az ember tragédiája

Annyira, de annyira jó, hogy sírtam a nevetéstől. 🙂

Igazán sokat nem fűznék vagy regélnék ehhez a bejegyzéshez, EZT EL KELL olvasni.

Mondom, még most is vinnyogok a röhögéstől, 🙂 ahogy olvasom, újra és újra, és megint újra…
Egy ismerősömnél olvastam, viszont a szerző ismeretlen, nem tudni ki írta. (A címet én adtam neki.) De az biztos, így láthatatlanban üzenem neki, hogy szerezett egy vidám és jó pillanatot nekem. 🙂
Olyan mai szlengesen írva: Qvaaaaa joooo vooot!

Úgy, hogy arra gondoltam, ennek be kell kerülnie a blogomba.
Olvassátok, nevessetek és érezzétek jól magatokat. (Kérem, figyelmen kívül hagyni a helyesírást, mert ez most nem erről szól, változtatás nélkül adom közre!)

A pókocska, a sznupis mamusz és az ember tragédiája…

“-békésen nézem a szobám falát-ebben kurvaerős vagyok, főleg most hogy benyomtam egy vödör spagettit-, mikor arra leszek figyelmes, hogy ott egy pók.
rezignáltan nézem, átgondolom, milyen közel van a büdös sznupis mamusz, majd ha lesz kedvem, odacsapom a falhoz, nem a pókra persze, mert a pók az élőlény, csak mellé, jelzésértékkel, hogy ki a nagyfaszú a lakásban.
ülök tovább, egyszer csak a pók maximumra kapcsol, lerongyol a falról és befut az ágy alá.
namármost, nem sok dolog van, amit egy pók el tud baszni az életében, de az ÁGY ALÁ BEFUTÁS, na édes öcsém, az az, amit VALÓBAN nem kellett volna megtenned!
rágyújtok, gondolkodom, mit csináljak.
fújjak be levendula illatú wc sprével az ágy alá, gyújtsam fel a lakást, vagy kapjam-e elő a seprűt.
mindegyik extra energia befektetés, inkább ülök tovább és nézegetem a köldökömet, majd kiteszek később csipszet és akkor tuti előjön a kajaszagra a pók.
eltelik 10 perc, nyugtalan leszek.
felkelek, elhúzom a dög nehéz ágyat.
kiszalad a pók.
visszatolom az ágyat.
beszalad a pók.
öcsém te szopacc engem!!!!
elhúzom az ágyat, kiszalad a pók.
felemelem a büdös mamuszt, ennek a szaga tuti elkábítja, de beszalad a pók.
idegállapotba kerülök, izomból elhúzom az ágyat, mint Hulk, kiszalad 2 PÓK!!!!
Na ennek a fele sem tréfa, ez már összeesküvés, hidegháború, lázadás, felkapom a kezembe mindkét mamuszt!
a 2 pók döbbenten áll velem szemben.
én döbbenten állok a két pókkal szemben.
szájharmonika.
western film.
ki mozdul meg elsőnek? a pók vagy az ember? az ember, vagy a pók?!
lépek egyet feléjük, sutty, egyik pók elrohan balra, a másik jobbra.
egyik mamusz repül balra, másik jobbra.
káromkodok cifrán, összeszedem a mamuszokat, mikor meglátok a sarokban MÉG EGY PÓKOT!
Najó, a faszkivan, ennek a fele sem tréfa, ide légierő kell, SWAT, kommandósok, itt már veszélyben van az életem, eddig humánus voltam, liberális, megértő, toleráns, de azért mindennek van határa!
Jön a wc spré!
Először ágy alá befúj, utána a sarokba.
sarki pók menekül, másik kettő körbe-körbe rohangál.
én négykézláb rohangálok, kezemben a levendula illatú sprével és fújom, amit érek, a szék lábát, a kanapét, az állólámpa kapcsolóját, a parkettát, az erkélyajtót, a ruhaszárítót.
semmi eredmény, mindenki rohan, mint az őrült, én már lihegek, aztán egyszer csak mindhárom pók bespurizik az ágy alá.
a kurvaaaaaaanyátokat!!!!! mocskos kis összeesküvő hazaárulók! na majd adok én nektek!!!!
ágy elhúz a lakás közepére, pókok sehol.
dikk!
biztos felkapaszkodtak alulra.
zseblámpa, ellenőrzés, hol vannak a pókok.
nem látok semmit, cserébe megfulladok a nyomorult rötyidezodortól, olyan szaga van a lakásnak, mint egy ukrán női vécének.
ágy visszatol, matrac levesz, ágynemű levesz.
pókok sehol.
ágy oldalra borít, instant sérv, lumbágó, nyögés, anyázás.
pókok sehol, ágynemű a földön, matrac is.
őskáosz.
ágy visszatesz, rágyújtok, fáj nézni a kupit.
1 pók kijön-jó nagy darab dög!-, majd némi gondolkodás után belemászik a büdös sznupis mamuszba.
sátáni mosoly!
hát édes fiam, ha ott nem döglesz meg, akkor sehol!
hátradőlök, elégedetten konstatálom, hogy én nyertem.
ez megdöglik, a másik kettő majd előjön gyászolni, bemásznak a mamuszba és ők is kinyúvadnak.
az egész parádé felesleges volt, a mamusz mindent megold.
kifújom a füstöt, felnézek a plafonra és… ott egy pók!…
…rezignált arc, finoman leereszkedő vállak, üveges tekintet.
ma éjjel tuti meghalok.
ma éjjel ezek tuti meg fognak zabálni!!!!!!
teljes összeomlás, fejben elköszönés a szeretteimtől, majd elindulás a hűtő felé, hogy hozok egy kis bort.
hideg a parketta, ezért visszafordulok…és ösztönösen felveszem a SZNUPIS MAMUSZT!…